Buddhizm

A buddhista gondolkodás alapja tulajdonképpen nem is vallásos, hanem inkább bölcseleti, filozófiai. Buddhista lehet valaki akkor is, ha nem hisz semmiféle természetfeletti, felsőbb hatalom létezésében, de ez nincs is tiltva. A lényeg a buddhisták szerint nem ebben van. Véleményük szerint a végső cél a megvilágosodás , a nirvána elérése lehet. Ezt az állapotot, a vallásalapító történelmi személyiségnek, Sziddhárta Gautáma Buddhának (szül.: Kr.e. 566 körül), sikerült először elérni.

Sziddhártha Gautama életéről jobbára csak legendás adatok állnak a rendelkezésünkre. Apja (Suddhódana) a Sákják választott fejedelme volt, anyja (Májá), aki belehalt a szülésbe szintén előkelő származású. A gyermeket anyja húga nevelte. Előkelő, uralkodásra méltó nevelésben részesült, tanulmányait befejezve megházasodott, majd fiú gyermeke (Ráhulá) született. Huszonkilenc évesen elhagyta családját, aszkétává vált, hogy lelke nyugalmát megtalálja. Lemondásteli bolyongásainak hetedik esztendejében Gaja városában, egy fügefa alatt, éjszakai elmélkedés folyamán elérte őt a “megvilágosulás” (bódhi): felismerte a dolgok végső összefüggését, a “négy nemes igazságot“, s ezzel Buddhává (megvilágosodott emberré) vált. Prédikátorként 43 éven keresztül hirdette tanítását az indiai tájakon vezető vándorlásai alatt, egészen a 80. életévében bekövetkezett haláláig.

Buddha volt az egyetlen olyan vallásalapító, aki nem igényelte, hogy másvalakinek tartsák, mint embernek. Tökéletesedését, eredméyneit, bölcsességét emberi törekvésnek és az emberi intelligenciának tulajdonította. Tanítása szerint az ember a legmagassabb rendű lény, önmaga ura, aki sorsát irányítja. Tanainak alapját öt aszkétával ismertette meg először, ezzel elindítva a “Tan kerekét”.

Buddha tanításának néhány részlete:

– sem az érzéki élvezetek hajhászása, sem pedig a túlzásba vitt önsanyargatás nem vezet az üdvösséghez;
– minden élőlény akadályba ütközik önnön kibontakozásában, ezt szenvedésnek érzi, az élet szenvedés;
– a szenvedés a vágyakozásból, az élvhajhászásból, az alkotásvágyból és a hatalomvágyból fakad;
– meg kell szüntetni az olthatatlan szomjúságot és vágyakozást, le kell mondani a földi hiábavalóságról – ez az út vezet a szenvedés megszüntetéséhez.

Képen: a buddhizmus szimbóluma a Dharma Csakra (a “Sors Kereke”). A Napot jelképezi ez a korong, amely fényét az egész világra árasztja. Íg hódítja meg Buddha is a világot tanai hirdetésével. 

A buddhista vallású nem hisz a sorsban, sem a teremtő Istenben. Arról van meggyőződve, hogy minden szándékos cselekvése gondolatban, szavakban és tettekben visszahat önmagára és jellemének alakulására. Buddha követőjének harmóniában kell lennie önmagával és környezetével. Ezért a buddhista naponta öt erkölcsi gyakorlatot vállal magára. Úgy él, hogy ne sértsen meg másokat. Nem veszi el azt, amit nem adnak oda neki. Erkölcsös, tiszta életet él. Nem hazudik, és durva szavakat nem használ. Nem részegíti le magát.

A szerzetesek számára további öt szabály betartása kötelező: napjában csak egyszer étkezhetnek, énektől és mulatságtól tartózkodniuk kell, ékességet nem viselhetnek, ágyban nem alhatnak, pénzt és értéktárgyat nem fogadhatnak el.

Képen: Mahabodhi Templom (Bodh Gaya) – Buddha megvilágosodásának helyszíne.

Három jellegzetes buddhista iskolát lehet elkülöníteni, amelyek egy-egy ázsiai régióhoz kötődnek.

hinajána vagy ” kis-szekér ” követői, a buddhizmus ortodoxabb, a Buddha korabeli szabályokhoz jobban ragaszkodó vonalát képviselik. Véleményük szerint a nirvánát csak a szerzetesek, a szigorú szabályokat betartó közösségek tagjai érhetik el.
“Kicsi a szekér”, tehát “kevesen férnek fel” erre a szimbolikus járműre, amivel el lehet jutni az örök bölcsesség birodalmába. Ilyen képletes üzenet rejlik a név mögött.
Többféle hinajána iskola létezett, de ma a théra-vádin (“öregek tana”) a legelterjedtebb.

A ” nagy-szekér ” vagy mahajána buddhizmus szerint a megvilágosodást bárki elérheti, feltéve, ha végigjárja a buddhisták által javasolt utat. A lehetőség tehát mindenki számára adott, a “szekér nagy”, azaz erre a járműre sokan “felférnek”.
A harmadik irányzat a vadzsrajána , vagy ” gyémánt-szekér “, ahol a gyémánt a tökéletesség, a tisztaság és az állhatatosság szimbóluma.

A mahajána buddhizmusnak több irányzata is van Indiában és Kínában. A legismertebb is Kínában alakult ki: ez az ún. csan-buddhizmus. Kínából eljutott Koreába (seon-buddhizmus) és Japánba is, ahol már zen a neve. A buddhizmusnak ma Ázsián kívül ez talán a legnépszerűbb ága. A meditációra, az elmélkedő gyakorlatokra óriási hangsúlyt fektető buddhista iskola még a szertartásokat sem tartja túl fontosnak, csak a “Buddha-tudat” elérését. A különböző zen iskolák ma nagyon népszerűek Észak-Amerikában, Európában, Ausztráliában és Új-Zélandon is, de megtaláljuk Latin-Amerikában és elvétve Afrikában is.

A zen-buddhizmus csak a 12. században szilárdult meg Japánban és a sintoizmus mellett kellett tovább fejlődnie. A sintoizmus ősi japán vallás, egyfajta szellemhit. Japánban a vallásos emberek többsége mind a buddhizmussal, mind a sintoizmussal lelki közösséget vállal , hisz azokat nem ellentétpárként, hanem egymás kiegészítőinek fogják fel. A sintoizmus igazán csak Japánban jellemző. A japán kivándorlókkal természetesen eljutott más kontinensekre is, de az eredeti környezetéből kiragadott sintoizmus ereje jóval kisebb. Képen: Torii – a sinto templomok kísérője. 

A vadzsrajána kialakulása Tibethez és a Himalájához köthető. Magába olvasztotta a területen korábban uralkodó, sámánista elemeket sem nélkülöző ősi hitet. Így jött létre a buddhizmus jellegzetesen tibeti vállfaja , a lámaizmus. (Lámáknak a kolostorban élő, tibeti papokat nevezik.) A lámaizmus Tibeten kívül is elterjedt. Ma leginkább Ázsia közepén , hatalmas, de igen alacsony népsűrűségű területeken jellemző – a Tibeti-fennsíkon és a hozzá kapcsolódó területeken egyaránt.
Kína nyugati részén, Tibetben természetesen ez az uralkodó vallás, de a Himalája magasabb vonulatai között majdnem mindenütt: India, Nepál és Bhután területén. Lámaisták élnek Mongóliában is, és kevésbé ismert, hogy Kelet-Oroszországban , a Bajkál-tó környékén, (Burjátföld, Tuva) is megtalálható a buddhizmus tibeti változata. A lámaizmus ma már ismert az egész világon, kisebb közösségeket minden földrészen találni Ázsián kívül is, sokfelé. Bizonyára nagy szerepe van ebben a Nobel béke-díjas, hazájából elüldözött vallási vezető, a XIV. Dalai láma népszerűségének is. Képeken: Dalai Láma.